Bádog gyerekek a Balaton parton

Invokáció

“Férfiúról szólj nékem, Múzsa, ki sofele úszott

s hosszan hányódott, kerülvén a rózsaszín bólyát,

a bringapályát, frissítőpontot kitanulta,

s a futásnál is sok erős gyötrelmet tűrt a szívében,

menteni vágyva saját lelkét, (sport)társak hazatértét.”


Előszó

Amikor Schubert Tamás megkért, hogy írjak egy ajánló/beszámolót a Balatoni Bádogember ez évi (2015) versenyéről, akkor bevallom nem tudtam hol is kezdjem, sőt mi több még most sem, de azért leírom, amit tudok…

Első fejezet: Előzmények

Nagyon rég kezdődött, 2014 júliusában. Barátommal és egyben szomszédommal, Urbán Vincével eljárogattunk úszni. Mivel régen triatlonoztunk csapatnál, edzésszerűen, és szerettük csinálni, folytattuk, persze már nem a megszokott tempóban, az edzések sem voltak olyan kemények, mint a régi szép időkben. Szóval épp egy nyári úszás után, az akkor már Sport 11ben (régen Sportmax) ültünk bent a pezsgőmedencében (azt hiszem, ez lenne a magyar megfelelője), amikor szóba került a Bádogember verseny. Vince kérdezgetett róla engem. Nos, én erről hitoktatóim, Tamás és Marsai Viktor, no és hittanos társaim, a Szent Fülöp hittancsoport (akik rendszeresen voltak kint frissíteni a versenyen) útján hallottam, mivel én még életemben nem voltam kint frissíteni se.

10288782_288204161353640_9207511175101051651_n

Amit tudtunk, az az volt, hogy az év legnagyobb bulija, a hangulat eszméletlen, a halálozások száma ahhoz képest csekély, és rengeteg szabinás ismerősünk részt vesz rajta váltóban és egyéniben egyaránt, még Jákó atya is, és az elsőn ott volt Máté apát „Amcsiból” ahogy ő szokta mondani. (az csak hab volt a tortán, amikor megtudtuk, hogy most is ott lesz a futáson)

Szóval elhatároztuk, hogy kemény legények leszünk, megcsináljuk ÉS NEMVÁLTÓBAN, mert arról is esett szó, hogy ketten váltóban, de inkább nem.

Eszméletlen nagy volt a lelkesedés! Rendszeresen edzettünk nyáron. Néha Tamással is úsztam, akinek szintén elújságoltam Vincével való közös tervünket. Tamással később futottunk is sokszor (ami persze viszonyítás kérdése). Az „edzések” során Tamás mindenre megtanított, amit most nem részleteznék, én cserébe megtanítottam gyorsban úszni (ő nem az első ember volt, hiszen a 2013-as családi nyaraláson édes anyukámat is megtanítottam gyorsban úszni. Pályafutásom itt kezdődött, ki tudja, talán még edző is leszek…). Ez idő alatt próbáltuk Vincével titokban tartani közös tervünket (illetve őt nem tudom, szóval csak a magam nevében nyilatkozhatok. Ennek mondjuk nem volt igazán sok értelme.) Kamarás Milánnak még elmondtam tervemet, aki nem hitte el, hogy ezt akarom, illetve anyázott, mert ő akarta először lenyomni közülünk (később le is úszta és le is futotta, csak nem biciklizhetett a gerince miatt ((((((((((és nagyon zárójelesen meg is jegyzem, még biciklije sem volt/van…))))))))))

Aztán eljött a szeptember, az első két heten még edzettem, de aztán már egyre kevesebbet végül már semmit…

(Azért volt itt egy 30km terepfutás ketten Vincével, a Bencés Terepfutáson, úgy emlékszem…- a szerk.)

(itt megemlíteném az iskolát, amit több lapon át szidhatnék, mert nagyon keresztbe tett nekünk Vincével, bár ő a suliban edzett csak mást, de persze nagyrészt az én hibám is, hogy nem edzettem)

Második fejezet: Készülődés

Nem edzettem semmit. Amit tettem, az csak az otthoni gyúrás volt heti háromszor (ha sikerült) és nagyon ritkán futottam. Egészen Húsvétig…

Húsvét napján, délben, ebéd után úgy éreztem majdnem felrobbanok a tétlenségtől, eszembe jutott a Bádogember, és arra jutottam, hogy az csak egy ábránd, egy álom volt és elképzelhetetlennek tartottam, hogy akár váltóban is induljak rajta. Akkor kiborultam, (mert már rengeteg ember tudta, hogy elvileg meg akarom csinálni a Bádogot, a szurkolótáborom is viszonylag nagy volt) és apukámmal körbetekertük a Zempléni-medencét. (a táv volt a lényeg, mert mindig meg kellett várnom apukámat, ja és az is említésre méltó, hogy akkor még nem volt országúti biciklije a családnak, szóval MOUNTIVAL VOLTAM!) (Egyébként apukámmal egész sokszor szoktam biciklizni, bár eddig a Visegrádig oda-vissza, ami körülbelül 90 km volt a legtöbb életemben, egy huzamban, mert kerültem régebben 10 évesen Balatont, de arra három napot szántunk, ami sok volt már akkor is.)

Újra el kellett döntenem, hogy meg akarom-e csinálni a Bádogembert, mert Tamás ez időben már zaklatott, hogy jelentkezzek, akár váltóban is. Így ültem egy napon, elkeseredve, amikor facebookon ráírtam Palira (Kiss Pál), aki a hittanos társam és egyben egy nagyon jó barátom. Megkérdeztem tőle, hogy megcsináljam-e a Bádogot, erre csak ennyi választ kaptam:

Pali“Tégy úgy”

Na ennek úgy megörültem, hogy azt el nem tudom mondani nektek. Elképzeltem, hogy megcsinálom, és átállt bennem valami, talán pont az ő laza hozzászólása kellett nekem, ami miatt később el is indultam.

Ráedzettem a Bádogra, Tamással eljárogattam úszni keddenként, aztán később nélküle is, újra beindultak a saját futásedzések, voltam Tamással is futni. Egyre több edzést iktattam be. Ekkortájt került sorra az, amire talán a legbüszkébb vagyok, hogy sikerült rávennem Vincét, hogy csinálja meg ő is. A suliban is hááát bevallom járt a szám és majdnem mindenkinek elmondtam, hogy, én ezt meg fogom csinálni. Páraknak megjött a kedve, de akinek tényleg és lényegesen ő Csizmadia Zsombor volt (becenevén: Bombi, Bombur, Zsombi, Gyökér, Kretén, Elmebeteg, Nikolics, Bombino, Héjjte!) Ő is eldöntötte, hogy megcsinálja, mivel kétszer is átúszta a Balatont és ezen kívül ő egy igazi sportember, keményfából faragták, ami meg is látszott rajta. Úgyhogy ő is megkérdezett tőlem mindent és átküldtem a blogot, mindent elmondtam neki, de végül nem jöhetett el. EMLÉKEZZÜNK MEG RÁ 5 percre…

Tamás létrehozott egy Excel file-t, amiben regisztrálva volt kilométerszámra mindenünk. Ez is nagyon felpörgetett.

(ekkor volt, hogy egyszer apukámmal és Tass Bulcsúval eltekertünk Esztergomba, majd kerülő úton hazafelé a Duna partján, ez olyan 130 kilométer volt, máig életemben ez volt a legnagyobb bringás tán egy nap alatt, bár sajnos rengeteget megálltunk, Esztergomnál szerintem másfél órát is elidőztünk, mert be kellett menni tudományos okokból egy múzeumba, illetve utána megettünk egy zacskó gumimacit, amit egyébként nem szeretek csak egy kicsit.) Vincével is eljárogattunk futni.

Szóval keményen mentek az edzések, időközben megtanultam 2 kilométert simán leúszni egyben, amire többször is került sor. Úszótársaim Tamás, Vityó, Fehér Blanka, Gaál Anna és Tárkányi Flóri volt, persze voltak egyedüli edzéseim. Futáson velem részt vettek általában Tamás és Vince (ezt köszönöm nekik, mert sokszor, ha nem lettek volna, el sem indulok) A Bádogember egyre csak közeledett. (Ha nem én, akkor anyukám újságolta el bárkinek, aki vele szembe jött, hogy mit tervez a fia…)

Én személy szerint csak számoltam a napokat, egyre csak fogytak és fogytak…

(Hopp! Egy szép nap nagyon hirtelen ráeszméltem reggel az ágyamban, miután elolvastam két felköszöntő sms-t, hogy aznap szülinapom van. Hát örültem, de igazából annyira nem is érdekelt, de azért meg kell hagyni, jó volt.)

Ez idő tájt Tamás figyelmeztetett, hogy már csak ilyen „átmozgató edzéseket” csináljak, szóval utolsó héten még egyszer voltam úszni Vityóval.

Harmadik fejezet: A VERSENY

Egy zűrös összepakolás után, másnap, azon kaptam magam, hogy ott vagyok a helyszínen.

rajt1Igazából nem nagyon fogtam fel, hogy másnap EDDIGI ÉLETEM LEGNAGYOBB VERSENYE LESZ. Nagyon megörültem a rengeteg ismerősömnek, és az addig ismeretleneknek is. Este nagyon felpörögtem, nem igen gondoltam a másnapra, és sikerült fél 1-re (ha jól tudom) ágyba kerülnöm, aztán aludnom 5 órát.

Aznap reggel viszont már nagyon féltem. Megettem a szerény kis reggelimet (egy kalácsot), összepakoltam és kimentem az előtérbe, majd minél hamarabb a helyszínre. Az indulási helyre biciklivel kellett menni, és majd meg fagytam útközben. Aztán a parton is. Szerencsére Zsolt (Kiss Zsolt) adott pulóvert így egy rövid ideig megnyugodtam.

Rengeteget kellett várni, amíg gyülekeztek az emberek, én személy szerint már úszni akartam volna, mert el akartam kerülni, hogy még jobban izguljak. (jó taktika lett volna, csak még kellett várnom). Roppant szeles volt az időjárás, a hullámok (szerintem) nagyok voltak, bár azt mondta mindenki, hogy tavalyhoz (2014) képest ez semmi, na akkor már nagyon féltem. De nem eléggé…

Elindult a verseny. Rettentő hirtelen ért a fotózkodás után. Először kiúsztunk a rózsaszín úszógumiig, rajt2addig volt annyi időm, hogy felfogjam, hogy „EMBER MÁR A VERSENYEN VAGY”. Aztán elkezdtünk úszni a part mentén. „Úszni”!!!! Még, hogy „úszni” Én legalább is először szarrá fagytam, már bocsássatok meg a kifejezésért. Aztán úsztam/kapálóztam/mentem tovább, de alig haladtam. Ez volt rettenetesen soknak tűnő ideig, majd tényleg annyira fagyoskodtam, és annyira nem kaptam levegőt a hullámoktól (mivel nem szoktam hozzá a nyílt vízhez), hogy a mellettem lévő versenytársaim, Lurkó (Tárkányi Lőrinc Márk), Tárkányi Flóri és Istvánffy Lea kicsit megijedtek miattam. (Ezért bocsánat) Ott helyben fel akartam adni és ki akartam úszni a partra.

Lea szinte végig velem volt és mellettem úszott, bíztatott, mondhatjuk megmentette az életem, de amire rajt3csak később jöttem rá, a versenyemet is.

Bevallom őszintén, NAGYON BEPARÁZTAM, de aztán csak sikerült vége lennie annak a borzadálynak, amire még most is rettegve gondolok vissza. Egyszóval TÚLÉLTEM.

Vincével úgy gondoltuk, hogy az úszás sima ügy, aztán jöhet a többi, hát ezek után nem így gondoltam, és mindent, ami az úszás után várt mennyországként éltem meg.

Úszás után rettenetesen vacogva kivánszorogtam a vízből és azt mondtam, hogy nem baj, ennyi volt, feladom, nem szégyen, legalább megpróbáltam. Így törölköztem meg, mikor Vince azt mondta, „te hülye vagy, most jön a jó rész” (vagy valami ilyesmit) és Milán azt mondta: „feladhatod, de úgy, hogy nem próbáltad meg a biciklit, úgy nem teheted meg”. Szóval biciklire szálltam és elindultam a hosszú útra…

Lazán tekertem és rájöttem, hogy IMÁDOK BICIKLIZNI. Megérkeztem az első frissítésre, ahol szép leányok fogadtak bennünket, és ahol beértem Lurkót, Vincét és Vityót, akik jöttemkor rögtön indultak is tovább. Fél távra se voltam a második frissítésig, amikor velem szemben jöttek a versenyzők. Tamás nagyon bíztatott. Szóval kellemesen, de szerintem azért viszonylag jó tempóban letekertem a biciklit, igazából csak annyi kiemelt dolog történt még, hogy elestem a második frissítésnél, mert már agyilag nem koncentráltam és ez után sokkal jobban kellett, szóval ennek igazából örültem.

_PPJ1103Beértem és kis frissítés után elindultam futni. Egész jól bírtam, időközben találkoztam Milánnal, így hát együtt folytattuk a futást, persze ő már több ideje futott. Egymást bíztattuk és mondtuk a rosszabbnál is rosszabb poénokat (meg mást is) Hát vele olyan beszélgetéseim voltak, amire Tamás csak azt mondaná: „Ami elhangzik a futópályán az titok”

Annyira jó volt, hogy mindenki bíztatott mindenkit, amikor egymással szembe jöttünk. A karszalagok csak úgy kerültek a kezünkre (a szép leányok által)

Itt kell megemlítenem, hogy Vincének defektje volt a biciklizés közben, ezért hamarabb értem be a biciklizésről. A defekt megoldása húsz percébe került (, mivel nem volt nála, se gumi, se szerszám, se semmi). DE! amikor a második körömet futottam akkor megláttam és örültem neki,hogy viszonylag hamar folytathatta a versenyét. ÉÉÉÉÉS amikor beért (miután leelőzött, pedig sprinteltem előle, ahogy tudtam), én utána tudtam csak egy pár másodperccel beérni a célba, CSAK nekem még volt egy köröm! _PPJ1363Hihetetlen, hogy egy körrel később indult nálam és egy körrel hamarabb futott be.

A negyedik körömtől Trásy Zsuzsi velem futott, pedig nem is nevezett, no, ez végképp eszméletlenül jól esett. Végig bíztatott és futhattam a szélárnyékában a parton. Ő is nagyon dobott a hangulatomon, hogy úgy mondjam.

Egyszer csak elértem az utolsó körömig. Ott voltam az utolsó kanyarnál…NEKILENDÜLTEM…

Nagy hullámzás fogadott, amiben ott állt sok barátom és mások is, például Ricsi (a kétszeres bajnok) és László Tibor, a szobatársam.

_PPJ1392

Beértem.

_PPJ1398

Nem tudtam felfogni, még most sem tudom, és arra várok. Talán ez a „kis” iromány segít ebben. Mikro beértem azon kívül, hogy annyira örültem, mint még soha, (és amennyire azt nem lehet kifejezni, úgyhogy meg sem próbálom) NEM VOLTAM ÉHES. Mentem enni gulyást, de nem tudtam enni belőle, csak egy falatot. Boldogan vettem részt az eredményhirdetésben, és meleg szívvel fogadtam a gratulációkat. Most jön csak a java! NEM LETTEM UTOLSÓ!!! (biztos azért mert nem volt TFL kupa, szóval úgy se lett volna mit megnyernem) Utolsó előttiként érkeztem be, az időm 9 óra 19 perc és 45 másodpercre sikeredett.

Este azt hittem bulizni fogok, de fáradt voltam, viszont kellemesen töltöttem el az időt.

Utószó

(Még most sem tudom felfogni.)

Vincének nagy hálával adózom és fel is nézek rá, mert ő az edzéstársam és közülünk ő a sokkal jobb (Ahogyan Tamás mondaná, egy „állat”!) és mégis szerényebb.

Tamásnak még mindig nem tudom elégszer megköszönni a megannyi törődést, edzést, bíztatást.

Miért indultam? Hát igazából talán azért, hogy mindenki tök büszke legyen rám, bevallom, meg az egész egy hatalmas buli, jó érzés, hogy mindenki segít mindenkinek, és mindenki élvezi, amit csinál és mindenki azért hal meg a pályán, mert tudja, hogy az még nem a vég, és végig tudja nyomni. Annyira jól esett a tömeg, a sok szeretett ismerős, és a sok jó fej ember, akivel ott ismerkedtem meg.

Hogy indulok-e a következő Bádogemberen? Hát nekem ennyi elég volt. Ha tudtam volna, mire vállalkozok, tuti nem indultam volna idén. De ki tudja? Addig még van időm. Ahogy szokás mondani: „Talán majd jövőre!”

Köszönetnyilvánítás

Tamás von Schubert

Urbán Vince

Jákó atya (Fehérváry Örs Jákó)

Vityó (Karacs Viktor)

Pali (Kiss Pál)

Kamarás Milán

Pavlics Vendel

Pallos Patrik

Gaál Anna

Fehér Blanka

Domokos Gergő

Lurkó (Tárkányi Lőrinc Márk)

Tárkányi Flóri

Trásy Zsuzsi

Trásy András

Istvánffy Lea

László Tibor

Vipu (Geiszt Viktor)

Harsányi Bálint

Czigus (Czigány Benedek)

Szikszai Bálint

Matthew Leavy

Pálfy Gergely

Lehóczki Anett

Besenyei György

Ábrányi-Balogh Péter

Magyar Bálint

Szemkeő Andris

László Tibor

Varga Máté

Biró István

Debreczeni Gergely

Tóth Zoltán

Geiszt Csaba

Göllner Pál

Harsányi András

Karacs Krisztina

Lányfalvi Anna

Bezdán György

Csanádi Marcell

Mantuano Tamás

Bartos Felicián

Bartos Felicián

Dr Baán Zsolt Izsák

Tóth Izabella

Medgyesy Tamás

Streleczki János

Hegedűs András

Istvánffy Lea

Baróthy Andrea

Hartmann Gergely

Faragó Anita

Faragó Kati

Harmati Sebő

Mikó Mária

Domóóó (Tárkányi Domi)

Szilveszter testvér

Mantuano Eszter

Németh Kinga

Hegyi Virág

Marsai Viktor

Csibe (Kis Veronika)

Csonka Julcsi

Csonka Veronika

Urbán Zsófi

Urbán Anna

Urbán Eszter

Kiss Zsolt

Nagy Andrea

Gödölle Sára

Pavlics Ignácz

Kovács Janka

Iván Eszter Laura

Verestói-Kovács Domi

Markovich Dani

Varjasi Máté

Vaskó-Fehérváry Virág

Márk Plavecz

Kőrösi András

Karancsi Boldi

Szelényi Bence

Szelényi Márton

Apa (Szelényi Csaba)

Anya (Szelényi-né Kereszty Krisztina)

Nagymama (Ravasz Éva)

Nagypapa (Kereszty Zoltán)

Urbán András

Húgó testvér (Matusz Tamás Gergely Hugó)

Szelényi Zsolt

Berecz Botond

Matthew (Tóth Máté Bendek alias, Matthias)

Csizmadia Zsombor

Tass Bulcsú

Gombás Dani

Gál Anna

Hermann Péter

Zempléni Ábel

Nyuzó Bence

Kiss Anikó

Turiák Anita

Papp Sári

Vucskics Adám

Tóth Kristóf

Ha valakit kihagytam, akkor ezer és egy bocsánatért esedezem!

u.i.: na ki volt az a hülye aki ezt mind végigolvasta?

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s